2009.03.15

Noss... Újra itt.
Kicsit pihentettem a blog írást. Szépen javulnak a sebeim. Múlthéten vették ki a varratokat a lábamból. Csak mellékesen tájékoztatlak titeket, hogy újabb rekordot állítottatok a legnézettebb napból.

Pár dolog:
Végre vettem egy kis határidőnaplót. Amit azért is szeretek nagyon mert végre mindent beleírkálhatok és nem utolsósorban betudom jelölni a névnapokat is , így mivel minden nap forgatom mindig naprakész vagyok és feltudom köszönteni  az embereket (már ha épp van rá időm). És persze az épp aktuális programok, munkák is beleférnek.  Szóval nem egy naplopó napló egyszóval imádom.
Túl vagyok egy divatfotózáson, kiváncsian várom a képeket. A hangulat príma volt. Csakhát fárasztó főleg a lábamnak, de a végeredmény a lényeg.
Ezen kívül semmi érdekes nem történt velem az idő alatt amig betegállományban voltam.
Ma reggel feltérképeztem a lehetőségeket kint a kertben, ugyanis szeretnék kialakítani egy kis sziklakertet. Nyáron meg lehet csinálni majd a kerti grill-partykat.
Nyárról jut eszembe....
Itthonlétem során  kicsit rendberaktam magam körül a dolgokat, leginkább az asztalomon lévő kupit. Vettem irattartókat, reméljük így már nem "hányom" össze az papírokat, jegyzeteket.
Megnézegettem a CD-ket DVD-ket. Az egyik ilyen lemezen (2005--2007)-es képeket és dolgokat találtam. Sok sok szép emléket, amire  furcsán, de mégis szeretetteljesen gondolok vissza. Amikor még a Deja-vu klubbot Oázisnak hívták. Amikor még hétvégente Judittal az E-klubban riszáltuk magunkat..Soltvadkertről... istenem milyen jó volt ott lenni. Minden nyáron vártam, hogy menjünk. Az egy remek társaság volt, kár hogy szétment az egész. Az akkori kapcsolataimból kapott dolgok, zenék, pillanatok, hülyeségek, írások az a sok szeretet. Ahogy végignéztem elöntött a boldogság és csak úgy szakadtak fel az emlékek bennem. Ezekből  a kapcsolatokból, eseményekből mára semmi se maradt meg sajnos. Az akkori társaságból senkivel sem tartom a kapcsolatot. Ebben a rohanó  és sokak által nehéznek tartott világban semmi időnk nem marad még 5 perc sem a másikra.  Van akinek mostmár gyereke van, van aki épp most szül, megházasodtak. Ezt picit furcsállom amikor a nálam 1-2 évvel (+ , - ) csajok gyereket vállalnak. Biztos felvannak készülve az anyaságra?  Biztos eleget tanultak az életből , hogy azt továbbtudják adni? És mikor fognak élni? A barátjuk/ férjük biztosan kitart mellettük? Vagy 1 év múlva már szét is mennek? 
Lehet, én érzem rosszul ezeket a dolgokat, de én inkább még élek, pasizom, bulizom, szórakozom, tanulok, és utazom amig tehetem bármennyire is bennem van már a " jajj de jó lenne babázni" érzés. Szerintem  a legnagyobb felelősség a gyereknevelés. 

Békés ünnepet
és méltóságteljes Március 15-ét! 

Buli a kórházban

Tegnap este még azt tervezgettem, merre menjek bulizni... aztán végül a  Szent János kórházban kötöttem ki. Kitörrt a konyhaajtó ami előtt álltam. Lendületből sajnos, eléggé megijedtem ugyanis rámzuhant minden üveg. Szerencsémre az arcomnak és a felsőtestemnek semmi baja nem lett csak már megint a lábam  mind a kettő.  Kicsit szétszakadtam pár helyen. Azt hiszem picit shokkot is kaptam. Majd megérkeztek a mentős fiuk és beszálíltottak a kórházba. A legcikibb számomra az volt, hogy fehérnemüben voltam majd valami shortot kapta amit feltudtam valahogyan varázsolni magamra. Hamar kijöttek mielőtt elvéreztem volna, mondjuk sok vért vesztettem. Amit meg is éreztem. Megműtöttek, összevarrogattak. Na meg persze a tetanuszt is megkaptam. Tologattak egyik szobábol a másik szobába röntgenre (maradt-e bennem üveg) nem maradt így aztán a műtőbe toltak. Az orvosok rendesek voltak és mind fiatalok. Én meg hősiesen tűrtem minden megprobáltatást  probáltam természetes maradni,  és poénkodni. Csak azt az érzéstelenítőt orditottam meg amit pont a  nyílás közepébe szúrtak. Éjszaka hoztak haza... azért elég durva volt és felejthetetlen.  Hát ez egy kis rövid történet lett burkoltan ami publikálható.
Most pár hétig megint itthonlét van :(

Unforgivable

ALL IN

Mindenkinek osztanak,
Lehet jó vagy rossz a lap.
Te döntesz, hogy mit csinálsz
Folytatod vagy most kiszállsz.
De ne hord majd az orrod fent
Ha két ász van a kezedben
Lehet, hogy most jól virít
De a végén nem segít.

Olyan az élet mint a póker,
Nem mindig az igazán jó nyer.
Ne félj hogyha semmi sincs a kezedben,
A bátraké a szerencse.
Mondok egy all in-t (all in-t),
Az élet lazán bólint (all in-t).
Mutasd mid van haver,
Majd kiderül, hogy ki nyer.

Itt nem segít a képzelet,
Hát nyisd ki jól a két szemed.
Tiéd lesz a sok zseton,
Ha kemény vagy mint a beton.
Blöffölni is érdemes,
Aki jól csinálja jól keres,
Nem kellenek jó lapok,
De ha lebuksz neked jó napot.

2009.02.17

Kicsit van időm írni ám mindjárt bealszom a fáradtságtól. Az elmúlt egy hét elég sűrűn alakult minden napra akadt valami program.
Elkezdtem egy Dráma-szakkörre járni. Ahol különböző helyzetgyakorlatokat végzünk, szerepeket játszunk, kifejezés szó nélkül rengeteg mindent. Elég érdekes és mulatságos is egyben az egész erről majd minden alkalommal írni fogok szerintem egy kicsit. Arról, hogy mit csináltunk épp.
Volt egy olyan feladat amikor egy nézőteret alkotunk aminek háttal középen megáll egy ember aki épp előad. A falnak beszél, de nem akárhogyan egyre hangosabban kell beszélned ( egy szöveget elmondva legyen az vers, idézet, szöveg, bármi) úgy, hogy csak hangosabb legyél és semmiféleképpen sem indulatos. Érdekes ahogyan a fal visszaveri a hangot. Majd probáld meg úgy elmondani a szöveget már a közönséggel szemben artikulálva, hogy bár rezonáljanak a hangszálaid de a minimális hangon beszélj. Ne suttogj, csak nagyon halkan. Probáljátok ki, nem olyan egyszerű mint gondolnánk.
A vizsgákról inkább most nem beszélnék...
Viszont voltam az Operában is Szerdán.
Rossini : A sevillai borbély főpróbáján. Olaszul adták elő.  Ha valaki nem ismerné a történet:

A történet középpontjában itt is, csakúgy, mint a Figaro házasságában, a házasság áll, s itt is többen vetélkednek Rosina kezéért. Az egyik Almaviva gróf, a másik nem más, mint a leányzó tulajdon gyámapja, Bartolo doktor, aki ettől a házasságtól meggazdagodását reméli. Lesz tehát itt bonyodalom! A fő bonyolító pedig nem más lesz, mint a ravasz borbély, Figaro, aki ezúttal Almaviva grófnak próbál segíteni a lány kezének megszerzésében.

Az opera elején a gróf éppen hajnali szerenádot ad Rosinának, aki azonban -úgy tűnik - percet sem törődik udvarlójával. A gróf elkeseredésében Figaróhoz fordul, hiszen jól ismeri, milyen ügyesen tud közben járni szerelmi ügyekben a mindig tréfás kedvű borbély.
Figaro azt tanácsolja neki, hogy adjon ismét szerenádot, ezúttal azonban válasszon álnevet, s nevezze magát Lindoronak. Az ötlet beválik: Rosina válaszra - még ha oly kurtára is - méltatja újdonsült udvarlóját.

Ám Almaviva gróf hamarosan megtudja, hogy az udvarlással igyekeznie kell, mert a lány gyámapja, Bartolo szintén Rosina kezére pályázik. Nem lehet hát teketóriázni. Megkéri Figarót, hogy - jó fizetségért - mindenképp hozzon össze egy találkozót Rosinával. A borbélynak rögtön nagyszerű ötlete támad: Almaviva öltözzön be az aznap a városba érkező ezred egyenruhájába, s részegséget színlelve kérjen szállást Bartolotól. Az akkori szokások szerint ugyanis egy katonát köteles bárki befogadni, ha az felmutatja a beszállásolási jegyet.

Közben Figaronak sikerül besurrannia Rosinához, hogy szerelmes üzeneteket közvetítsen közte és a titokzatos "Lindoro" között. Ám a lány énektanára, Basilio kiszimatolja a dolgot, s rögtön jeleneti a veszélyt Bartolonak. Egyben készségesen felajánlja szolgálatait: ha szükség van rá, szívesen befeketíti a vetélytárs hírnevét a hiszékeny lány előtt! Szerencsére a beszélgetést Figaro kihallgatja, így felkészítheti Rosinát a közelgő csapdára.

Hamarosan pedig megérkezik a részeg katonának álcázott Almaviva, akinek azonban mégsem sikerül a gyanakvó Bartolo házába bejutnia, hiszen a doktornak mentesítő írása van a város hatóságaitól: nem köteles senkit sem befogadni. A tetejébe még a rendőrséggel is meggyűlik a gróf baja, annyira hitelesen alakítja a kissé pityókás katonát...

Új tervet kell hát kieszelni, de Figaronak gyorsan jár az agya: Almaviva másodszorra énekmesternek öltözve próbál bejutni a lányhoz, azt hazudva Bartolonak, hogy a Basilio énekmester beteg lett, és őt küldte helyettesíteni. A terv ezúttal sikerül. De a gyámapa még most is nagyon gyanakvó: nem hajlandó Rosinát és az ismeretlen énekmestert kettesben hagyni: megkéri Figarot, hogy míg az énekóra tart, borotválja meg őt - ugyanbban a szobában.

Figaro persze próbál a gróf segítségére lenni, és úgy telikeni Bartolo fejét borotvahabbal, hogy lehetőleg ne halljon és ne lásson semmit. De nem járnak túl a doktor eszén: hamar észreveszi, hogy a veszélyes udvarló surrant be a házába az énekmester álruhájában, s tüstént kiteszi Almaviva szűrét.

Most már ő is látja, hogy nem késlekedhet az esküvővel. Először Basiliót küldi el, aztán -biztos ami biztos - maga is elsiet a jegyzőért.
Távollétét Figaroék kihasználják: felkeresik Rosinát, és elmondják neki, hogy Lindoro és Almaviva gróf egy és ugyanaz a személy, s hogy feleségül akarja venni őt.
Közben megérkezik a jegyzőért menesztett Basilio - a jegyzővel. Bartolo pedig még nem ért haza! Itt tehát a soha vissza nem térő alkalom: Figaroék megtévesztik a jegyzőt, és a két tanú jelenlétében (akik nem mások, mint Figaro és a kissé megfenyegetett Basilio) összeadatják a jegyzővel Almavivát és Rosinát. Bartolo már későn érkezik. Hiába, néha pár percen múlnak fontos dolgok!


Délután gyeplabda avagy floorball edzésen voltunk.
Csütörtökön k.mamámnál voltam. Sajnos rá sincs sok időm mostanság mint ahogy néha magamra sem,de végre tudtunk picit beszélgetni és és és kaptam rengeteg receptet.
A péntek a szokásos szenvedés a másik épületben varrás... éljen... csak legyen már vége. Az első perctől amikor beléptem az ajtón már haza akartam menni. Valahogyan nem megy nekem az a téma.
Azon gondolkozom , hogy még történt jósok minden csak már nem emlékszem valamiért.
A hétvégém viszont kellemesen telt. Leszámítva egy kissebb balhét amit egy szórakozó hely előtt sikerült elkövetnem. Így távoztam is onnan sietve utána. Később Fészekben folytattam az estét.
Másnap eléggé leamortizálódva ébredtem.
Jaaa és megismerkedtem a kínai pókerrel is a hétvégén.
Egy elég jól sikerült este volt :)

Valentin nap

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.

Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön. Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk: emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért... Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az időt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk. Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek. Nem is gondolnánk, mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk.

2009.02.05

Egy bitang nagy teniszpályát építtetnék annak a lepukkant sportpályának a helyére, ahova várhatóan még egy irodaházat akarnak majd felhúzni. Vagy éppen egy üzletközpontot amire az égvilágon semmi szükség nincsen pláne nem azért, hogy lopják a felkelő napot ami besüt az ablakomon. Régen olyan kis frankó hely volt ez Hiteka pálya. Nagy füves pályán rengeteg foci meccs .... teniszpálya, távolugrás, régen rengeteg cégnek volt ilyan pályája MINDENNNN, mint amilyen a Csőszer is volt. Aztán ezek mind megszüntek. És hajléktalanok tanyájává váltak. Azt persze mondanom sem kell hogy amit lehetett kiloptak. Büfével najó Kocsmával is rendelkeztek amiben egy hatalmas biliárdasztal volt. Az egész környék ott lazított, ment a zsuga, hejehuja jajj amit csak eltudsz képzelni. Szerettem oda járni, mondjuk még parányi voltam így csak szülők vittek le. Volt egy nagyon jó barátom. Úgy hívták Gatya. Nem emlékszem már miért ez volt a beceneve. Picit ijesztő ember is volt, de én nagyon szerettem. Rajta mindig felemás cipő volt. Általában tornacsuka. Idősebb is volt szakállas , félhosszu haju, de ami a legjobban bennem maradt az az volt amikro virágokat szedtem... odajött rámkacsintott, kitépett egy virágot gyökerestül fogta leharapta a gyökeret kiköpte és odaadta. :D Nagy forma volt csak sokat ivott... s ez volt a veszte sajnos. Itt élek már lassan 20 éve és minden nap eszembejut amikor kiteszem a lábam az ajton " milyen jó lenne ha most is üzemelne ez a hely..." vagy ha elhúznám a függönyt látnám a meccset. Vagy akár lemehetnék teniszezni is ( mostmár, hogy tudok).
Semmi sem a régi , és hiányzik minden. Itt már semmi nincs.... elszomorítóóó.

Más:
Tegnap sikerült a rajz vizsgám. Amit meg is ünnepeltem:D  Holnap remélhetőleg  sikerül a ruhaipari technologia ismereteiből "jól"vizsgáznom , meg varrásból és szakrajzból.
Most pedig offra teszem magam.

egy régi kedvenc :))) INFERNAL - From Paris to Berlin

cím nélkül

„Itt ez a névtelen élet s a végén mindig kiderül az, hogy mást akartam …,
…itt ez a föld ez a hely és egy mosoly néha sikerül , látod itt maradtam.”Mindig arra vágytam, hogy szép „híres” és sikeres legyek. Legyen egy  férfi akivel egy harmonikus kapcsolatban élek és kölcsönös az imádatunk egymás iránt, egy Családom akikre büszke lehetek. Egy házam ami hiánytalan és mindig meg van töltve szeretettel, meghittséggel, örömmel és boldogsággal. Gyermekkorom  homályosan él bennem, néha zord és kemény volt, néha pedig mint a paradicsom. A legnagyobb példaképem  pedig mindig anyukám volt.
Ám soha sem tudtam rá igazán hasonlítani, pedig rajongtam érte. Most is rajongok érte csak már másképpen. Azt hiszem ezt nem is mindig tudta kezelni. Furcsának találta, hogy állandóan odabújtam hozzá, ha egy nap kis milliószor elmondtam mennyire szeretem és mégis mindig kevésnek éreztem amit adni akarok neki. Majd aztán elmúltak azok az évek. Most is ez az egyik legrosszabb dolog bennem a piócaság… ha én egyszer megszeretek valakit egy picit is vagy érdekel vagy csak jól érzem vele magam keresem, és vele akarok lenni, foglalkozni szeretnék vele és én is szeretném, hogy foglalkozzon velem..
Szépen lassan rákellett jönnöm egyre nehezebb lesz minden. Egyre több külső hatás ér.
 Jött a kamasz kor a sok hülyeség, a lázadás, az „utálom a világot is effektus” és a „nekem ne mondja meg senki mit csinálhatok.” Minek  jöjjek haza este 8 órára, miért nem aludhatok az akkori barátnőimnél, és különbben is mit érdekel az engem, hogy mennyi intőt kapok. Írják csak… majd kopik a tolluk, aztán már nem lesz mivel.
Nem is voltam soha jó gyerek. Már óvodában sem. Minden érdekelt, merész voltam,
félni sem féltem. Mondjuk azzal tisztában voltam, ha hülyeséget csinálok (amit persze én nem éreztem  úgy annak) csak elképzeltem, hogy talán a szülőknek nem lesz akkora buli.  Így mindig megkaptam a büntetésem… hol így hol úgy.
Teltek múltak az évek én pedig egyre jobban úgy éreztem tartoznom kell valahová.
Ezért mindent meg is tettem. Mindenkinek nem tud az ember megfelelni, mindenki nem szimpatizálhat a másikkal. A törekvés megvolt. Mindenkinek egy más oldalamat mutattam, inkább mindenkinek azt csináltam vagy mondtam amit épp hallani/látni akart.
Gondolom nem nehéz kitalálni, mi lett az eredménye. Megkavartam a levest elég rendesen. Aminek a következménye volt, hogy szinte mindenki elfordult. Őszintén? Nem is csodálom. Most már persze tisztán látom a képet.
Visszatérve a szépségre. Úgy emlékszem említettem már (ha még nem akkor majd most). Babának gyönyörű voltam, aztán 6-14 éves koromig mint egy rút kiskacsa.
Szemüveget hordtam, rövid hajam volt és az öltözködés sem ment mindig elég korrektül.
E-mellé a fogam szabálytalansága még jobban megdobta az akkori külsőmet. Felső tagozatban meg már irigykedtem, hogy mindenkinek nő a melle. AZ ENYÉM MIÉRT NEM?!
Nekem is melltartót kell hordanom. Milyen ciki már ez a helyzet. Főleg a mindennapos testnevelési órák előtt után az öltözőben. Hát ma már nem panaszkodom…
Akkor már nagyon megakartam szépülni. Talán akkor már szakközép elsős (9-es)voltam amikor előálltam otthon a szemöldök szedésem ötletével. Meg is kaptam, „ amennyi szál hiányozni fog a szemöldöködből, annyi pofont kapsz”. Bátor voltam. Másnap már kiszedett szemöldökkel tértem haza. Gondolva arra, ki az a hülye aki végigszámolja a szemöldök szálakat. Különbben sem tudják mennyi volt. Akkor jött a műköröm időszaka, meg a be csajosítás, a simított haj (akkor már hosszú hajam volt), a hajfestés. Hipp hopp teljesen más lettem.  Ezek mellett elég jó alakom is volt mert sokat sportoltam.
Mindenki tekintsen el attól ki, hogyan gondolja a szépség fogalmát. úgy éreztem szép lettem.
Valahol a „hírességet” is elértem, sokan megismertek és valamiért ez meg is maradt.
Meglepődöm mindig azokon akikkel egyszer találkoztam, hogy másodjára is ugyan úgy emlékszik. Persze a pasik körében is elég jó posztot töltöttem be. Valaki mindig volt vagy van. Ám szerelmes igazán tiszta szívből nem is nagyon merek lenni. Valahol félek a csalódástól. Attól, hogy elhidegülnek tőlem. Attól, hogy túlzottan elvakulok. Így inkább csak nagyon tudok szeretni. Ez úgyis változik. Ezt nem lehet parancsra érezni. Ki tudja mit hoz a holnap. Mindenesetre azért igénylem a törődést és a szeretetet mindig. Mint ahogyan mindenki szerintem.
Amiért elkezdtem írni ezt az egész bejegyzést már tegnap az pedig a harmadik álom a sikeresség. Úgy érzem nem nagyon tudok még fel mutatni  lényeges dolgokat amiket elértem volna. Picit pancsernek érzem magam.

2009.01.31

Megszereztem az Edda DVD-t úgyhogy szóljon az egyik favorit :D

Ha elég volt és kifújtál,
ha senki sincs, aki reád vár,
csak bírd ki,
és nagyon figyelj rám!

Ha bárki mondja, hogy kevés vagy,
a lé számít és a kapcsolat,
csak bírd ki,
és nagyon figyelj rám!

És ha úgy érzed, hogy nincs tovább,
a szíved nagyon fáj,
hát ne add fel és ne engedj,
csak bátran menj tovább!

Mert a szerelem keresi a szerelmet.
Hidd el, Téged is valaki úgy szerethet,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressen egy lány,
vagy épp egy srác.

Legyen út mindig előtted,
Ne nézz hátra és ne kérdezz,
csak bírd ki,
és nagyon figyelj rám!

Ha kiröhögnek, mert lazább vagy,
Mert nem dőlsz be minden dumának,
csak bírd ki,
és nagyon figyelj rám!

És ha úgy érzed, hogy nincs tovább,
a szíved nagyon fáj,
hát ne add fel és ne engedj
csak bátran menj tovább!

Mert a szerelem keresi a szerelmet.
Hidd el, Téged is valaki úgy szerethet,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressen egy lány,
vagy épp egy srác.

Mert a szerelem keresi a szerelmet.
Hidd el, téged is valaki úgy szerethet,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressen egy lány,
vagy épp egy srác. hóóhóóóóhóóhóóhóóhóó

És ha úgy érzed, hogy nincs tovább,
a szíved nagyon fáj,
hát ne add fel és ne engedj,
csak bátran menj tovább!

Mert a szerelem keresi a szerelmet.
Hidd el, téged is valaki úgy szerethet,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressen egy lány,
vagy épp egy srác.

Mert a szerelem keresi a szerelmet.
Hidd el, téged is valaki úgy szerethet,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressen egy lány,
vagy épp egy srác.

Éljen a BKV

Kedd reggel óta nem aludtam.... Mire délután hát mi történik a villamoson? Na mi? természetesen jönnek a BKV- ellenőrök. Nagybüszkén mutogatom a bérletemet. Mire a diákomat is elkéri a pasas. -Hát ez nem érvényes. Maga jócskán elmúlt már 18 éves nem veheti igénybe ezt a fajta bérletet. Akkor elkezdtme mondani, de még tanuló vagyok ugyan abban az iskolában  most is onnan jövök...stb. a probléma az érvényesítő matricával volt. Mivel  se nem aludtam se nem ettem egy napja és még suliban is voltam eléggé fáradt és ingerült is voltam így magam is meglepődtem amikor elkezdtem üvöltözni velük. Valahogyan nem veszi be a gyomrom ezt a stílust amit egyesek megengednek maguknak. Az meg már csak a pláne az egészben, hogy minden hónapban költ az ember horribilis összegeket az utazására és naná , hogy az ilyenekkel kell foglalkozni és az ilyenekben kell keresni a hibákat. Amikor a bliccelőket kapnák inkább el. Vagy azokat akiknek van pofájuk felszállni jegy - bérlet nélkül.  Ritka az amikor ennyire kikelek magamból főleg egy villamoson, de most hirtelen midnenki rámszegezett tekintettel kussban ült és figyelt miközben balhézom az ellenőrökkel. Picit ciki is volt,de akkor már nem  érdekelt semmi. Mindegy holnap mehetek be befizetni a csekket,bélyegeztetni a diákom és bemutatni.

2009.01.27

Szuper hetem volt  és a hétvégém meg pláne.
Eltekintve  a családomtól. Bármennyire is
akarom nem akar változni semmi/senki  e-fronton.
Úgyhogy "nagy bánatomban" összedobtam ezt itt.
 

Fenyő Miklós - Napfény a jégen

Levették a gipszem

Ma vették le a gipszet a lábamról. SZABAD VAGYOK!
Igaz baromira fájnak még a szalagok és nem is nagyon futkosok, de végre túl vagyok rajta.
Pár hétig még fáslizni kell, pihentetni, tornáztatni  meg marad a deszkás cipős megoldás.
és ez még mind semmi. Anita ma kapta meg a friss jogsiját, már azzal jöttünk haza.
Tegnap be kellett mennem a suliba mert késtem a kérvénnyel nem volt más választásom már, (akkor még gipszben) mondanom sem kell a ház előtt már zakóztam egyet, aztán a Dózsán ismét  estem, pörögtem mint a teknős a páncélján. Szerencse volt, hogy jött egy bácsika aki bekísért a suliig
.Ja voltam gyeplabda meccsen, is.
Aztán Fészekben is ahol Noellel végigtáncoltam az Oasis - Wonderwallt :), találkoztam  sok ismerőssel még Sakálékkal is összefutottam lent.
Sikerült elkészítenem a beadandókat is. Igazából már nagyon elegem volt ebből is.... és még hátravan Február közepén egy csomo osztályozóvizsga a hiányzások miatt... BOTRÁNYOS!!!!
De... de... dee most örülni kell :)

Edda - Hűtlen

2009.01.09

ÁÁÁUUOOOIIIAAAEEEE... Voltam ma is kontrollon. A gipsz még mindig marad. Azt hittem le is cserélik, mert két helyen is eltörtem már, de hát nem. Eléggé fáj , sőtt nagyon fáj, napok óta nem alszom ha elalszom akkor már hajnal 5 van. Nyügös vagyok és nem túl kipihent, többnyire összefolynak a napok is. Néha azt gondolom milyen jó hogy nem vagyok az a fajta ember aki egész nap otthon tesped. És tessék most mit kell csinálnom?! Najó azért nem nagyon tartom be mindig, főleg amikor Anita vagy más hív megyek érted készülj  megyünk...! Ha minden jól megy még egy hétig lesz rajtam,de utána se erőltethetem meg annyira. És nagyvaloszínűséggel még gyógytórnára is járnom kell majd utána.
Mindemellett annyi mindenből lemaradtam, és annyit hiányoztam, hogy kérvényt kell benyujtanom a suliban. Pluszban még rengeteg  beadandót kell készítenem úgy röpke 3 nap alatt  csak úgy 8 tárgyból .... szerinted? Wáááá. Lassan azt hiszem el is kezdem írni wordbe a dolgokat meg gyüjteni az infókat hozzá.
De előtte még....

Láttam a napokban egy filmet ami elég jó, nekem tetszett. Feliratos film, mostanában egyre több feliratos filmet nézek, így az angolom is javul.
Szóval a film címe Kifutó a Semmibe (GIA)
Akik szeretik a divatot a modellkedést  életrajzi, drámai ,felkavaró, és szexy filmeket kifejezetten ajánlom.
Gia Marie Carangi  amerikai modell  rövid életét mutatja be. Tanulságos lehet a fiatalok számára szomorú sorsa.

Gia Maria Carangi. Egy hétköznapi embernek nem mond sokat ez a név, de ha valaki olyan hallja, aki járatos a divatban, annak az arca előtt, rögtön megjelenik egy kép. Egy gyönyörű, vadóc lány képe, aki 26 évesen, örökre elhagyta ezt a világot. Gia, a 70-es, 80-as évek legendájának számított. Ő volt az első, akit igazi szupermodellként ismertek el. Ő volt a modellek között a legnagyobb, mégsem ez tette őt híressé, hanem vad életvitele, és tragikus halála. 16 évesen került be a szakmába, rá 10 évre meghalt. Felfedezték, majd mikor már nem tudták használni, eldobták, mint egy használt papírzsebkendőt. Abban az időben a modellkedés velejárója volt a kokain, amit Gia sem vetett meg. Később már nem elégedett meg azzal, és az intravénás drogokhoz nyúlt.Ez lett a végzete. A herointól teljesen tönkrement, de ő talpra állt, és beiratkozott egy drogelvonóra, majd normális életet élt, bár magányosan, hiszen anyjával már rég megszakította a kapcsolatot, szerelmével, Lindával, pedig a drogok miatt veszett össze. Egy karácsonyi rosszullét után kiderült, hogy AIDS-es. Egy fertőzött tű a múltból utánanyúlt, és kegyetlenül magával rántotta a mélybe.Az ő életútját dolgozza fel a film, ami két Golden Globe-ot is a magáénak tudhat. Az egyiket Angelina Jolie, Gia szerepének fantasztikusan hiteles megformálásáért, a másikat pedig Faye Dunaway, a modellügynökség vezetőjeként, ahol Gia dolgozott.A film azért olyan hiteles, mert megírásához, Gia ismerőseit kérdezték, valamint saját naplóját is felhasználták.           

 

A hír igaz!

Szinte mindenkit töröltem az MSN-listámról, kivétel azokat akik olykor olykor látnak belépni.  5 év.... Mára elszállt. Nem haragszom és nem is utálok senkit csak egyszerűen be sokalltam. Hetek óta itthon vagyok, kivétel amikor Adrival akivel  évek óta nem is találkoztam,  buliztunk Morrison's-ban  G.G. koncertjükön aki meg persze megy ki külföldre már megint. Remélem hamar visszajön.
Természetesen a szilvesztert sem itthon töltöttem, elég pazar buli volt. Sokan voltunk és jól is sikerült. A gipszem picit megsinylette ezt a sok kelés járást. Úgyhogy holnap ismét irány a sebészet.
Valahogyan nem akar ez úgy gyógyulni ahogyan én szeretném.

 És mielőtt elfelejteném... ha bárkinek bármi problémája van a bejegyzéseimmel nyugodtan beszélje meg velem. Gyerekes furkálós és hülye dolgok illetve kijelentések helyett pedig inkább elolvasnék egy könyvet, hogy lekössem magam.

PEACE AND LOVE

Ismeretlen ismerős

Néha úgy érezzük nincs miért hazajönnünk. Nincs kire számítanunk és nincs miért vagy egyáltalán kiért jót cselekednünk. Meginoghat vagy akár meg is bomolhat  egy barátság, de egy valami megmarad nekünk, az emlékeink és az álmaink. A sok nevetés, a felejthetetlen pillanatok a zűrzavarok és a történések kavalkádjai, az együtt töltött idő  jóban rosszban. Mint egy kis csónak a tenger közepén hánykolódik kicsit megkopik széttörik és elveszti a fényé,de a sors kisodorja a partra, s a kis csónak gazdája összerakja és mint csillag ragyog ismét az élet tengerén akkor már a gazdájával együtt lebegnek. Nekem fontosak az emlékeim. Ám nem mindig a legszebb tündérmesék jutnak, néha belekeveredik dráma is egy-egy fejezetbe.

Ki tudja honnan érkezett egy téli éjszakán, és az is lehet, hogy találkozásunk véletlen csupán, én mégis azt hiszem, hogy  vártam rád nagyon ha nem jött volna másként szólna most az én dalom. Szívem mélyén elhervadt már minden virág, de meg  tanultam  mit jelent egy igazán jó barát, ha bajban vagyok elég az ha rá gondolhatok , hisz nélküle már nem lehetnék az ki most vagyok. Azóta most már minden mosolyban Ő nevet felém és nem hagy engem el akárhol járok a remény. Azóta mindig őt látom ha csillognak a szemek és úgy érzem rá hasonlít minden gyerek. A történetem véget ért, de a föld forog tovább és Te is tudod már mennyit ér egy igazán jó barát , ha véletlenül találkozunk egy mosoly legyen a jel, hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el.

A karácsony kedves és szép ünnep, ahogyan a Valentin nap is,  de nem egy-két napig kell figyelni a másikra. Nem egy nap szól az ajándékozásról a szeretetről az odaadásról az érzelmekről és a törődésről hanem az egész életünk. Miért csak egy nap amikor megmutatjuk kit szeretünk? Ez nem pénz kérdés és nem gazdasági v.válság. 

NEM JÓ!

Talán most vagyok a legjobban elkeseredve...
Nem bírom már ezt a tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot.  Szeretnék már emberek között lenni és nem gondolni arra, hogy fáj a lábam  szeretném megint jól érezni magam. Csak a hülye gondok jutnak eszembe. Már a TV-t sem nézem, tele van idióta és értelmetlen műsorokkal, ha éppen nem reklám megy vagy az ajánlók. A Karácsonyi repertoárról nem is beszélve amit minden évben elsütnek. Eddig kapaszkodtam a számítógépbe, az internetbe buzgón nézegetem az e-maileket kb. percenként ilyen és olyan klub üzenet küldött iwiw-en vagy jönnek a party infók remek.
Semmihez nincs kedvem. Hiányoznak az emberek a nyüzsgés,a sport, a bulik, a város a hangulat MINDEN.  És nem is érzem így jól magam sírok, dühöngök. Egyetlen egy pozitívum aminek örülök amikor a barátnőm jön  meglátogatni, akár csak egy pár percre is, de itt van. Sokat köszönhetek neki!
Sulit se tudom normálisan végig csinálni éppen amikor hajtani kéne a féléves értékelésre akkor hiányzok, mikor máskor?!  Meg persze amikor szünet van. 
Még 4-5 hét gipsz....

N E M   A K A R O M !

:'((((((((((((((((((((((

E L E G E M V A N !

Lisa Gerrard - Now We Are Free (GLADIATOR)

:(

Egy kis nosztalgia?

Na nézzétek mit kaptok tőlem :) ott még volt híres tincs is
Imádlak szomorú szamuráj!!:D

2008.12.12

Mit ne mondjak nehéz  ez a mankóval járkálás. Valahol vicces valahol idegesítő. Nem nagyon engedem senkinek, hogy segítsen valamiben  igyekszem egyedül megcsinálni a dolgokat.  Csak nem száguldozós tempóban. Még kitartóan viselem, de szerintem még  három nap és becsavarodok. Látogattok, írogattok, hívtok szerencsére  úgyhogy még bírom a kiképzést. 

Fekvőgipszben ágyhoz kötve

Kifejezetten örülök, hogy a családom ilyen jól informált és követi a blogom is. Talán ha van valami ami nem tetszik meglehet beszélni velem is. Egészen hozzászoktam a fekete bárány titulushoz bár szerintem sokkal inkább meg kéne ismerni előbb a másikat.

Egészen frankó kis napokat tudhatok magam mögött sok izgalommal élménnyel és nevetéssel. Tegnap  viszont volt egy kis balesetem , történetesen kifordult a bokám elég csúnyán félreléptem nem vettem észre egy lépcsőt. Majd ma reggel már alig tudtam járni így elbicegtem az sztkba ahol az orvos meglátta azt mondta "nincs most valami jó formában  ez a láb!" Elküldött röntgenre, de kikötötte ha elvan törve ha nincs ez gipszelve lesz. Röntgenen a másik pasinak állítottam, hogy nincs eltörve max. zúzódás durván.(fogadni kellett volna vele elég jó fej volt amúgy )  Így is lett. Majd mehettem gipszeltetni. Begipszelték, kitoltak kocsival  és végül a mentő hozott haza este 8 fele. Kicsit kellemetlen volt amikor betoltak a liftbe  ami tele volt. Aztán letoltak a lépcső melletti kis úton ami a tolókocsisok placca de csak úgy gurultam … mondom a mentősnek nehe-e-e-m-m- is-s-s- tu-tu-t-u-u-u-u-d-t-am ho-o-o-g-y-y- e-z-z- i-g-y-y- r-r-r-á-ááá-á-á-z-k-o-o-oo-o-d.j-aaa azzzzz e-e-e-e—m-m—b-e-r-t. :D Aztán már repesztettünk is haza a mentőkocsival.  Tolták neki rendesen  Mindvégig velem volt a barátnőm még a balesetnél is. És remélem ma is jön látogatóba mert ha nem …. :)  Különbben végigröhögtem az egészet kivétel amikor fájt de már lassan azon is röhögök. Éljen a pozitív hozzáállás.

”Nincs hazugabb szó, mint az elfogadás! Egy kertet sem fogadok el ha gazos, ha teli van szeméttel. Egy kutyát sem, ha loncsos, bolhás, és büdös. Bármit és bárkit, ha szeretek: gondozom. Mert "fölfelé" látom! És oda akarom emelni, ahol látom. Ez nem örökös elégedetlenséget és bírálgatást jelent, hanem a szív szemének a természetes igényét. "

Na mindegy most egy hétig fekvőgipszben vagyok ágyhoz kötve.  Közben minden este bekell injekcióznom a hasfalamba valami cuccot , hogy ne legyen trombózisom. Egy hétig biztos hogy itthon kell lennem, se suli se semmi. De aztán amint kapok járógipszet mehetünk csajok bárhova!!!!

Befejezem?!

4x kezdtem el írni bejegyzést a blogomra a mai nap folyamán
Se olyan túl hosszú se olyan túl rövid inkább átlagos.
És utána...
...kitöröltem az egészet.
Lehet befejezem a blogírást.
Nemtudom már eldönteni előnyömre vagy hátrányomra válik-e ez az egész?!

Sikeres vizsgát tett!

Sűrű időszak volt amíg nem írtam. Hölgyeim és uraim sikerült az összes vizsgám. Ezennel éretté lettem nyilvánítva végérvényesen is. Hát nem mondom nem volt egyszerű a történet sikerült kihúznom(HÚÚ) azokat a tételeket amiket kevésbé annyira tudtam. Köszi mindenkinek aki gondolt rám , szorított , drukkolt! Az esetleges segítségekért is külön köszönet mégha nem is segített azzal is segített , még ha nem is mindig éltem velük, ugyanis úgy éreztem megprobálom önerőből véghezvinni ezt az egészet. Jó-jó volt amikor azt hittem ha segítséget kérek könnyebb lesz, de talán jobb is ez így. Jobban érzem magam én is.
Úgyhogy most örülünk nagyon! :)
Most más... Mivel telefont cseréltem ismét, így elveszett egykét szám a telefonomból. Előre is elnézést ha nem ismerek meg vagy fel valakit egyből. E mellett  minden bejegyzésem elveszett... ahogyan a multheti programom . ill. eseményeim is.  Igazán nem is emlékszem pár dologra. Így most ez kimarad.

Guru Josh Project - Infinity 2008

Vicc

A 10 éves kisfiú az édesapjával sétál. Egyszer csak egy piros lámpás ház elé érnek, ahol erősen kifestett lányokat látnak.
A gyerek megkérdezi:
- Apu! Milyen ház ez?
Az apa nem tudja hirtelen, mit mondjon, nem akar hazudni, mire nagy nehezen kitalál valamit:
- Ez egy kupleráj. Tudod, itt hölgyek nyújtanak örömöt férfiaknak pénzért.

A kisfiú tudomásul veszi. Hazamennek, a fiút nagyon furdalja a kíváncsiság, hogy milyen örömöt kaphat.
Összeszedi minden zsebpénzét, elmegy a kuplerájba. Ott a madam elé kiteszi az összes zsebpénzét, és azt mondja:
- Örömöt szeretnék!

A madam ránéz, hát gondolja, azért mégsem kellene a kisfiút még beavatni, hát süt neki palacsintát.
Miután végzett a kisfiú, hazamegy. Otthon kérdezi az apja:
- Hol voltál, kisfiam?
- A kuplerájban voltam.
Az apának hatalmasra nyílnak a szemei:
- És milyen volt?
- Hát, kilencet bírtam, a tizediket már csak széthajtottam és kinyaltam.  :D

Rod Stewart - It's A Heartache

Talán eltűnök hirtelen (József Attila)

 

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön szárítottam .
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat. 

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

 

Lehet...

... , hogy feladom...